Múzeum
A hagyományok ápolásához tartozik az iskola történetének megismerése érdekében kezdett anyaggyűjtés. Az anyagot az épület raktáraiban, irattárában talált dokumentumok, a testület tagjainál lévő emlékek és az intézetből származó tárgyak alkották, ezeket rendszereztük, és a könyvtár melletti kis teremben, múzeumot alakítottunk ki.
A gyűjtött anyagban találhatók olyan kerámia dísztárgyak, amelyeket a régi hallgatók maguk készítettek, üvegtárgyak, melyeket itt csiszoltak. De találhatók itt régi szemléltető eszközök, a tanítónőképzősök által készített terítők, fényképek, tanmenetek stb.
 |
 |
Ez a kis múzeum azóta az egész kerületben ismertté vált. Az is bizonyítja az intézmény és parkja jelentőségét, hogy a világörökség napján nyitva kell tartani az épületet és a parkot, hogy bárki bejöhessen, és megtekinthesse azt.
Az 1860/61-es években, az akkori nemzeti remények idején a nemesség és a nagypolgárság hölgyei is szervezkedni kezdtek, és 1861. március 15-én megalakították a Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesületét, melyet egy-két évtized után az intézet kinőtt. Ekkor özvegy Beniczky Gáborné gróf Batthyány Ilona felajánlotta, hogy a fővárostól ugyan kissé messzebb fekvő Cinkotán, olcsó telken építsék fel az intézetet, az ő parkja mellett.
 |
 |
„… Cinkotai kastélyomat, udvaromat, kertemet összes melléképületével együtt úgy, amint az ma bekerítve van, berendezés és bútorzat nélkül korán elhunyt kisleányom emlékére a Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesületének hagyományozom és rendelem átadni azon rendeltetéssel és kötelezettséggel, hogy a kertet, ahol kisleányom egy külön emelt épületben eltemetve van, s ahová engem is eltemetni fognak, a sírbolttal együtt a mostani állapotban ’Lea telep’ cím alatt örök időkre fenntartani és gondozni köteles, mi célból a fenti ingatlanra az elidegenítési tilalom kapcsán a fenti kötelezettség is telekkönyvileg feljegyzendő lesz…”
Az épületet 1919-ben az állam megvette, és Pozsonyból ide telepítette át a Magyar Királyi Állami Tanítónőképző Intézetet. Ez az intézet 1878-ban létesült Pozsonyban, első igazgatója Uhrl Rózsa volt, majd Wollmann Emma irányította, akitől Tabódy Ida vette át a vezetést. Ettől kezdve mint tanítónőképző működött, gyakorló elemi iskolával együtt. A 120 főnyi bennlakó közé továbbra is számos árvát vettek fel. Az iskolát Batthyány Ilona patronálta 1929-ben bekövetkezett haláláig. Gyakran vendégül látta a parkban és kastélyában az intézet növendékeit és tanárait. A kastély 1944-ben a háborús események során leégett, majd teljesen lebontották, s helyét ma az intézet sportpályái foglalják el. 1948-ban, az államosításkor az evangélikus elemi iskolát is az intézethez csatolták, így a gyakorló általános iskola kellő nagyságúra fejlődött. 1955-ig itt volt a magyar tanítónőképzés egyik központja.
Tabódy Ida és Medgyesi Zsófia
A pedagógiai átszervezés eredményeképp az első gimnáziumi osztályt 1955-ben nyitották meg, és a tanítóképző fokozatosan átalakult általános gimnáziummá. Az utolsó képzős évfolyam 1959-ben végzett, ugyanekkor volt az első gimnáziumi érettségi. Ettől kezdve az intézmény mint 12 osztályos iskola működött (8 általános + 4 gimnázium). Mivel az általános iskola nem biztosított megfelelő számú utánpótlást a gimnázium számára, a 12 évfolyamos jelleget az 1963/64-es tanévben megszüntették. Az utolsó VIII. osztály az 1968/69-es tanévben végzett. A gimnáziumi osztályok száma ekkor már 17 volt, ebből öt első osztály. Az iskola vezetői a gimnáziumi osztályok erőteljes fejlesztésére, a szakmai felszerelés nagyfokú modernizálására fordították figyelmüket. Tagozatos osztályokat alakítottak ki: orosz, illetve orosz-angol, német-francia, kémia-biológia, kémia-fizika tagozatos osztályokat hoztak létre. Minden évfolyamon volt egy általános tantervű osztály is, amelynek tanulói kötelező gyakorlati foglalkozásokon vettek részt. Ezek a következők lehettek: dísznövénykertészet, kisállattenyésztés, kerámia és üvegcsiszolás. A gyakorlati foglalkozásokat a megfelelő műhelyben, illetve az iskola parkjában tartották.
A gimnázium leánykollégiuma az iskolák körzetesítésének eredményeképpen vált szükségtelenné. Ezért a kollégiumot 1985-ben megszüntették. Az így felszabaduló szobákkal és termekkel tovább lehetett a gimnáziumot bővíteni. Sokáig nem volt tornaterem. Az épületet 1989-ben egy impozáns, minden igényt kielégítő tornateremmel egészítették ki.
Mai „Szerb Antal Gimnázium" nevét 1969. december 1-jén kapta.
Az 1994/95-ös tanévben pedig az új oktatáspolitikai koncepció lehetőségeit kihasználva megindult a 6 évfolyamos képzés is.
 |
 |
A tárgyi emlékek rendszerezése folyamatosan történik, főleg e három kategória köré alakítjuk az emlékeinket:
- gróf Beniczky Gáborné sz. Batthyány Ilona, a Benickyek (cinkotai birtokosok) és a Batthyányak történetéhez, mindennapjaihoz kapcsolódó írások, feljegyzések, valamint az Országos Magyar Gazdasszonyképző Intézet története, melynek egyik alapítója Batthyány Ilona volt. (A Magyar Országos Levéltárnak 2008 tavaszán adtuk át az 1800-as évekből származó és az 1950 előtti iratokat.)
Batthyány Ilonáról készült kép a múzeumban
- az 1919-ben Pozsonyból áttelepült Tanítóképző megmaradt írásos és tárgyi emlékei. (Munkatervek, alaprajzok, gyémántdiplomásokról megjelent újságcikkek, kézimunka darabok, fényképek stb.)
 Az iskola címere |
 |
 |
- Szerb Antal irodalomtörténésznek, iskolánk névadójának életével kapcsolatos adatgyűjtések, írások. E témakör alapja a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum gimnáziumunknak ajándékozott anyaga, a Szerb Antal életét bemutató kiállítás transzparensei. 1995-ben iskolánkban Szerb Antal halálának 50. évfordulójára nagyszabású megemlékezést tartottunk, ahol diákjaink maketteket készítettek az író műveiben szereplő épületekről. Erre az alkalomra készültek az író munkásságát bemutató plakátok is. Ezek az alkotások is megtekinthetők a múzeumban.
 |
 |
További képek a múzeumból:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|